A finn versenyző parádésan szerepelt Melbourne-ben, ahol senkitől sem zavartatva rajt-cél győzelmet aratott. Raikkönen azonban elmondta, visszatekintve az első maranellói tesztekre, nem számított ilyen sima kezdésre.

"Soha nem titkoltam, hogy élvezem a munkát, mióta először megérkeztem Maranellóba. Most, az első sikeres versenyem után még boldogabb vagyok, hiszen már tudom, mire lehetünk képesek" - mondta Raikkönen a Ferrari hivatalos weboldalán. "Mikor aláírtam szerződésem a Ferrarival, arra gondoltam, hogy jó lenne minél előbb győzelmet aratni, de ez Melbourne-ben előbb jött, mint vártam. Életem első ferraris versenyén felállhattam a dobogóra."

"Még soha nem nyertem szezonnyitó futamot, így roppant elégedett vagyok. Mikor az ember egy új csapatban versenyez, akkor minél előbb sikeres akar lenni, ám annál nincs jobb, mint mikor megnyered a szezon első versenyét. Egy álmom vált valóra ezzel. A Ferrari és én a lehető legjobb kezdést produkáltuk: győzelem, pole pozíció, és a versenyben futott leggyorsabb kör."

Raikkönen ugyan már a futamot követően beszélt arról, hogy egy műszaki probléma miatt nem volt rádiókapcsolata a csapattal, most ismét hangsúlyozta, ez a baki komolyan megnehezítette az életét Melbourne-ben.

"Talán a külső szemlélő úgy gondolja, hogy egyszerű volt a verseny, ám ahogy azt már a vasárnapi sajtótájékoztatón is említettem, egyáltalán nem voltam könnyű helyzetben. Nem volt sima győzelem. Sajnálatos módon már a rajttól kezdve megszakadt a rádióösszeköttetésem a csapattal. Mikor a rajtrácson beültem az autóba már nem voltam kapcsolatba a csapattal, és ez a versenyen sem változott. Szerencsére mindent előre elterveztünk, és mivel a tervek szerint haladt a verseny, nem volt különösebb probléma, csak arra kellett koncentrálnom, hogy befejezzem az 58 körös versenyre kiírt programomat."

"Tudtuk, hogy a rajt kritikus lesz: mindent beleadtam, hogy megtartsam a pozíciómat, ami sikerült is. Mikor az első helyen vettem be az első kanyart, sokkal egyszerűbb volt minden, habár nem tudtam beszélni versenymérnökömmel, Chris Dyerrel. Tudtuk, hogy a versenyen gyorsak és versenyképesek leszünk: nem kellett a határon autóznom, de talán ha működött volna a rádió, gyorsabb is lehettem volna. Egy alkalommal, tíz körrel a futam vége előtt majdnem elaludtam. Egy kicsit elbambultam, nem koncentráltam eléggé, a hármas kanyarban blokkoltak a kerekek, és szélesen vettem a kanyart. Bár nem volt kapcsolatom a csapattal, biztos vagyok benne, hogy a rádión ez hangozott volna el: Kimi ébredj fel!"

"A csapat mindent megtett, hogy a táblákon informáljon engem, de néha nagyon nehéz volt látni, melyik szól nekem. Megható pillanat volt, mikor áthaladtam a célvonalon, hiszen együtt ünnepelhettem a fiúkkal. Ez egy olyan pillanat volt, amelyet soha nem fogok elfelejteni."