Múltja és eredményei alapján a Williams-istálló a Forma-1-es csapatok szűk elitjéhez tartozik, az örökranglistákon általában az első háromban fedezhető fel. A múlt fényes, a jelen azonban nem. A szebb jövőben bízva mindenképp megér egy misét Frank Williams és legénysége.

Kicsit nehézkes pontosan meghatározni a világbajnoki sorozat harmadik örökös tagjának ( a Ferrari és a McLaren a másik kettő régi bútordarab, már csak az olasz istálló tagja kezdetektől a sorozatnak, a McLaren 1966-ban debütált) első évét, mert ugyan Frank Williams 1969-től indít autót a leggyorsabbak közt, de csak 1978-tól található meg rendszeresen a csapatnévsorban.

Saját névvel, sikerrel

A családnév végleges bevonása (1974-76 között már volt ilyen próbálkozás) jót tett az eredményességnek, hisz a második évben Clay Regazzoni révén már a futamgyőzelem is összejött, 1980-ban pedig Alan Jones személye-ében a Williams- csapat adta az egyéni világbajnokot, sőt még a konstruktőri elsőséget is sikerült megszereznie. Egy évvel később ráhajtottak a duplázásra, de csak félig sikerült, ugyanis Nelson Piquet egy Brabham-Forddal és fantasztikus hajrával pont becsúszott a két Williams-Ford, Reutermann és Jones elé, így maradt a csapat vb-cím, igaz, az legalább fölényesen. 1982-ben pont fordítva osztották el, az egyéni vb-címet a Williams-Forddal versenyző Keke Rosberg kapta, a konstruktőrit azonban a Ferrari vitte haza. Ezután az egyéni és a konstruktőri elsőségek kéz a kézben jártak az istállónál, mindössze kétszer maradt el a duplaünneplés: 1986-ban Prost lett a legjobb, 1994-ben, pedig Michael Schumacher. Nekik köszönhetően a williamses csapatelsőségek 9-7-re vezetnek az egyéni vb-címek előtt. A jelenlegi erőviszonyokat elnézve valószínűleg még jó néhány évig nem lesz változás egyik oldalon sem.

A cirkusz lovagja

Frank Williams, vagy ahogy 1999-től kijár neki a megszólítás, Sir Frank Williams elnyűhetetlen alakja a világbajnoki sorozatnak, még súlyos, maradandó bénulással járó balesete után (1986-ban a nizzai repülőtér felé haladva vesztette uralmát kocsija felett, ráadásul a biztonsági övet sem kapcsolta be – örök lecke) is szinte azonnal visszatért csapata élére. Az angol lovagi cím mellett Franciaországban is magas állami kitüntetést kapott a Renault-val közösen szerzett négy konstruktőri világbajnoki cím elismeréseként.

Az igazán szuggesztív csapatvezető 1942-ben született Angliában, és technikaszeretetét egy családi drámának köszönheti, szülei válása után ugyanis nagybátyjához került, és ott merült el a csavarok, csapágyak és motorok világában. Huszonkét évesen lépett be az autóversenyzésbe, Forma-2 és -3 osztályban kezdte a szakmát, de hamar, 1969-ben felmerült a nagyok közé, azaz a Forma-1 világába. A kezdeti próbálkozások után a saját nevű csapat hamar meghozta a sikert, és 1980-tól már sikk volt a Williams-istállóban versenyezni. Az 1996-97-es duplázás után – Damon Hill, majd Jacques Villeneuve nyert vb-címet – a Renault kiszállt, és ezzel a siker is elmaradt, bár a BMW-vel való korporálás eredményeként három második hely azért összejött a csapatrangsorban. A német motorszállító távozása után pedig újabb zuhanás, jelenleg a mezőny második fele az állandó társaság. 2007-re sikerült Toyota motorokat szerezni, így talán kissé acélosabbá válik a csapat, bár a régi dicsőség még ugyancsak odébb van.

Fiatalság, reménység

A Forma -1-ben a gyorsaság mellett a rutin ér a legtöbbet – hangoztatják úton-útfélen, ennek megfelelően Frank Williams a tavalyi párostól, a mindössze huszonhárom éves Nico Rosbergtől (gyorsaság) és a már harminc fölötti Alexander Wurztól (rutin) várja az erősen megtépázott renomé helyreállítását. Az osztrák Wurz 1997-ben szerepelt először a sorozatban, mindössze 78 futamon van túl, ám 2001 és 2005 között a McLaren-Mercedesnél volt tesztpilóta, így ha „éles” tapasztalata nincs is kiugróan sok, az autó fejlesztésében nagy hasznára lehet a csapatnak. Nico Rosbergnek pedig nagyon oda kell majd lépnie a gázpedálra, hisz többszörösen igen magasan van előtte a léc. Elsősorban édesapjának, Keke Rosbergnek köszönhetően, aki 1982-ben szintén ennél az alakulatnál nyert világbajnokságot (akkor még Ford motor dohogott mögötte), másrészt a tavalyi, debütáló évében pontszerzéssel nyitott, majd az év nagy részében megbízhatóan, reményteljesen versenyzett. Most már túl van a „beszokáson”, itt az idő egy szinttel fellépni, ami jelen esetben, a rendszeres pontszerzésben és a fiksz tízen belüli időmérésben merülhet ki. Az sem lesz egyszerű.

Williams Top 10

1. Nigel Mansell

(1985-88, 1991-94)

Mansell két bajnoki ezüstérem után tett egy kétéves kitérőt a Ferrarihoz, de 1992-ben visszatért, és a Williams-Renault-val bajnokságot nyert. Huszonhét győzelmével ő a csúcstartó a williamses pilóták közt.

2. Damon Hill (1993-96)

Négy szezonja során mindegyik alkalommal felállhatott az év végi elszámoláson a dobogóra, ráadásul egyre magasabb helyre. Egy bronzéremmel nyitott a másodikat kétszer járta, míg 1996-ban első lett. Huszonegy győzelmével második az örökranglistán.

3. Alain Prost (1993)

Így kell ezt csinálni: jönni, látni és győzni. A „Professzor” negyedik vb-címét húzta be Frank Williams istállójában, méghozzá igen imponálóan, hét futamgyőzelemmel és huszonhat pontos előnnyel futott be elsőnek.

4. Nelson Piquet (1986-87)

A háromszoros világbajnok brazil pilóta harmadik világbajnoki elsőségét köszönheti a Williams-istállónak. Érdekesség, hogy 1986-ban négy győzelmet szerzett, 87-ben pedig csak hármat, és mégis az utóbbi év lett a sikeresebb.

5. Jacques Villeneuve (1996-98)

A kanadai pilóta első futamán pole pozícióval nyitott, majd kettőt hozzápakolt, sőt még négy futamgyőzelmet. Ez második helyre volt elég a csapattárs, Hill mögött. 1997-ben aztán már a világbajnoki cím is meglett, többek között hét elsőségének köszönhetően.

6. Alan Jones (1978-81)

Az ausztrál nem a leggyorsabb, a legmegbízhatóbb vagy a leghűségesebb pilóta volt Frank Williamsnek, de talán ő a legkevesebb: Jones szerezte a csapat első világbajnoki címét még 1980-ban. Meg tizenegy futamelsőséget.

7. Keke Rosberg (1982-85)

A második legnagyobb feladata egy futamgyőzelemmel vb-t nyerni! A finn versenyzőnek azonban 1982-ben sikerült a bravúr. Keke más években sem villogott, összesen ötször nyert meg versenyt, mindegyik alkalommal Williams-autóban ülve.

8. Ralf Schumacher (1999-2004)

A kisebbik Schumi az előzőekhez képest nem sokat tett le az asztalra, bár nyert hat futamot a csapatnak. A legtöbbet, számszerűen hármat, még 2001-ben hozta össze, de ez is csak egy összetettbeli negyedik helyre volt elég.

9. Juan Pablo Montoya (2001-04)

A kolumbiai fenegyerek első évében három rajtelsőséget is szerzett, majd négy szezonjából kettőben (2002, 2003) is bronzérmet nyert az év végi összesítésben. Négy futamelsősége – tehetségéhez mérve – azonban már közel sem olyan dicséretes.

10. Clay Regazzoni (1979)

A bizonyíték, hogy világbajnoki cím nélkül is elég lehet egy szezon az örökkévalósághoz. Regazzoni szerezte a gárda első futamgyőzelmét 1979. július 14-én Silverstone-ban. Többet nem is tett bele a közösbe.